Legyenek egymás őrangyalai

Az ima világnapjáról interaktív esemény keretében emlékeztek meg a Jiului sétányon található nappali idősközpontban. A klub a „Szépkorúan is aktívan” elnevezésű POCU-projekt révén jött létre azzal a céllal, hogy legalább 124 szatmárnémeti, 65 év feletti személy életminőségén javítson az aktív idősödést népszerűsítő programok által. Az intézmény alapítója és működtetője Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatala a Szociális Igazgatóságon keresztül, a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezettel való együttműködésben.



A csütörtöki esemény meghívott előadója dr. Román János, a Caritas szervezet vezérigazgatója volt. Az interaktív előadás elején Román atya arra kérte az időseket, mondják el, milyen szavak, gondolatok jutnak eszükbe a bátorság, boldogság, fáradhatatlanság, a másik emberbe vetett bizalom kapcsán. A résztvevők sorra osztották meg véleményeiket, majd a vezérigazgató ismertette az idősekkel, milyen értelmezést nyújt e tekintetben a Szentírás. „Az az ember, aki imádkozik, aki Szentírást olvas, másképpen lát dolgokat. Másképpen lát embereket, eseményeket, örömöt és fájdalmat. Mindez csak akkor lehetséges, ha az ember imádkozik” – vonta le dr. Román János a következtetést. 

Bizonyítandó, hogy ezt az élményt már sok jelenlévő megtapasztalta, a főtisztelendő arra kérte az időseket, meséljék el, megtörtént-e már velük, hogy az imádság kapcsán valami megváltozott világszemléletükben, átértelmeződött életükben. Hogy bátorítsa a tapasztalatcserét, ő maga is beszámolt egy ilyen, személyes jellegű, de teljes életére kiható élményéről. A jelenlévők is megnyíltak, sorra szólaltak meg, őszintén beszéltek válságos élethelyzetekről, melyeken úgy érezték, az ima segítette át őket, és általa minden megváltozott. 



A nappali idősközpont vezetője, Rus-Schupler Diana megragadta az alkalmat, hogy ha már imáról van szó, elmondja a klubtagoknak, mennyire hálás azért, hogy az intézmény működésének fél éve alatt nem volt koronavírusos-megbetegedés sem a klubtagok, sem a személyzet körében. 

Befejezésül dr. Román János arra buzdította az időseket, legyenek egymás őrangyalai a következő két hónapban, bekapcsolódva az Őrangyal nevet viselő játékba. „A játék lényege, hogy megismerjük a másikat, utánaérdeklődjünk az életének, figyeljünk oda rá, időnként apró figyelmességekkel ajándékozzuk meg, segítsünk neki, ahogyan egy őrangyal teszi – titokban, diszkréten. Ha nem jelenik meg az illető a klubban, hívjuk fel, érdeklődjünk, mi van vele, mi bántja, rendben mennek-e a dolgai” – magyarázta a játék szabályait Román atya. A főtisztelendő azt javasolta, két hónap múlva találkozzanak újra és beszéljék meg, ki, milyen módon tapasztalta meg az őrangyal működését. „Ez a játék sok áldást hoz minden közösségbe, amelyben játsszák” – tette hozzá. Kihangsúlyozta, az őrangyal rendszeresen imádkozik az oltalma alatt álló személyért, és megkérte az időseket, tegyék ők is ezt. Végezetül elmondta, örülne annak, ha a klubtagok komolyan vennék a feladatot, és őrangyalként vigyáznának egymásra márciusban és áprilisban, és azután is, minden egyes nap.